Új válasz 
 
A téma értékelése:
  • 2 Szavazatok - 5 Átlag
  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
Hardcore
2009-07-27, 22:26
Üzenet: #1
Hardcore
SmileBig Grin

Aki szereti írhat.

öbb, mint 15 éves történelme során a hardcore hatalmas utat járt be, és ezen út során egy egzakt, könnyen megfogható stílusból mára több tucat stílus gyűjtőfogalmává nőtte ki magát.
A hardcore-ba tágabb értelemben minden beletartozik, amit szélsőséges elektronikus zenének tekintünk. Már rég nem egy adott társadalmi rétegből kikerülő emberek alkotta szubkultúraként működik, hanem különböző csoportjai különböző utakon járva egy közös célért küzdenek, a határokat feszegetik, a legkeményebb, a leggyorsabb, a legsötétebb, a legelborultabb végleteket keresik, ki-ki a maga módján, a maga módszereivel. Éppen ezen okból kifolyólag a teljes elektronikus zenei spektrumban jelen van (sőt bizonyos fokig már azon is túllóg), így bármerről is induljunk el, ha elég mélyre ásunk a zenei underground világában, végül elkerülhetetlen, hogy ne a hardcore-nál lyukadjunk ki.
Artcore (Gangsta style; 1993-2001): Az elsősorban DJ Ruffneck nevéhez köthető stílus a hardcore talán első olyan alstílusa volt, ami megpróbált elszakadni a tisztán tánczenei gyökerektől és művészi értékkel egészíteni ki azt. Az akkori hardcore-ral még csak össze sem mérhető komplexitású dallamok, Amen break-ben dúskáló jungle betétek és Roland Juno-val előállított fűrészjelek tették a stílust igazán egyedivé. A stílus 2001-ben, az utolsó artcore label, a Gangsta Audiovisuals leállításával szűnt meg létezni. Ezt a stílus egyik emblematikus alakja, Trypticon úgy kommentálta a honlapján, hogy kihoztak már a stílusból mindent, amit lehetett, megalkották már minden idők legjobb artcore számait, amiknél jobbat aligha lehetne csinálni, ezért inkább más stílusok felé fordulnak, melyek révén a hardcore tovább fejlődhet.
Breakcore (1995-től napjainkig): A breakcore születése majdhogynem egybevág a Drill&bass, vagyis a későbbi IDM (Intelligent Dance Music) születésével, ami elsősorban Squarepusher és Aphex Twin nevéhez köthető. Ők voltak az elsők, akik a tört ütemek terén tovább merészkedtek a drum&bass világánál, és átlépték a kiszámíthatatlanság határmezsgyéjét, ahol az agyontorzított, cafatokra szabdalt Amen-break az úr. Ebből kifolyólag ugyancsak angolszász területeken, elsősorban Angliában és Ausztráliában jöttek létre az első kiadók, amik ezt az IDM-es hangzást kezdték el vegyíteni a hardcore-ral, ebből született meg a breakcore. Igazán népszerű csak a XXI. századra lett, rengeteg speedcore producer folytatta pályafutását breakcore előadóként.
Darkcore (1998-tól napjainkig): A Ruff Intelligenze a Ruffneck Records sublabeljeként indult 1995-ben, mint kísérleti hardtrance, azonban két megjelenés után DJ Ruffneck úgy döntött, elégedetlen a label irányával (és fogadtatásával, feltételezhetően), ezért parkolópályára állította. Két évvel később egy új alias alatt (D'Spyre) maga készítette el a label harmadik lemezét,[4] s ezzel megszületett a darkcore. A dolgot viszont beárnyékolta, hogy Ruffneck majdhogynem ezzel egyidőben összerúgta a port a labeljeit futtató XSV kiadóval. Létrehozta a saját lemezkiadó cégét, és az újkeletű hangzását átvitte az újonnan indított Supreme Intelligence nevű labelje alá, ami 1998-tól 2001-ig az egyetlen 100%-ig darkcore label volt. 2001 után a szerepét a szintén Ruffneck alapította, mai napig rendkívül népszerű Enzyme Records vette át.
Mint ahogy azt a neve is mutatja, a stílus sötét, nyomasztó atmoszféra és lassabb tempó (150-160BPM) jellemzi a leginkább.
Digital Hardcore (1992-től napjainkig): A digital hardcore zenére jellemző a magas tempó, a hardcore punk zene gyorsaságát kombinálják össze torzabb és keményebb elektronikus hangzásokkal.
Az elektromos gitár használatát megtartják, és azt samplerekkel, szintetizátorokkal és dobgépekkel együtt játszák. A vokálok a hardcore punkra is jellemző agresszív, dühös ordítozásból állnak. A szövegek lázítóak, erősen politikai jellegűek, leginkább baloldali típusú politikai eszmékkel vagy anarchista ideálokkal foglalkozik.De az anahizmus mögé bármilyen politiai nézet betehetö probléma megoldásaként.
A stílust az Atari Teenage Riot nevű banda teremtette meg 1992-ben Németországban/Berlinben. A banda frontembere, Alec Empire nevezte el zenéjük hangzását digital hardcore-nak, és 1994-ben megalapította saját kiadóját is Digital Hardcore Recordings néven. Egyre több német banda írt hasonló hangzású zenéket, a stílus népszerűsége underground szinten nőtt a digital hardcore fesztiválok által, amiket több német városban tartanak. Az 1990-es évek közepe-vége fele sok új kiadó alakult akik hasonló stílusban adtak ki zenéket. Ma már több távoli előadó is van mint pl: Japánból a The Mad Capsule Markets, Kanadából Schizoid és Washingtonból Rabbit Junk kiknek zenéit erősen befolyásolta a korai német scene és tovább fejlesztették a digital hardcore hangzását, hogy a 21. századnak megfelelő legyen.
Vannak olyan művészek is, akik azzal kísérleteztek, hogy a hardcore punk elemek helyett valami mással ötvözik az elektronikus zenei elemeket, ilyen művész pl: Acid Enema, vagy új nevén Sangre, aki a Black Metalt ötvözte az extrém elektronikus zenék elemeivel. Az ilyen előadók már nem illenek bele a digital hardcore stílusba, mivel hiányoznak a hardcore punk elemek, amik nélkül nem nevezhetőek digital hardcore-nak, persze vannak kivételek is, akik alapból a digital hardcore elemekhez adtak hozzá további elemeket.
Early Hardcore (Early Rave; 1993-1998): Az hardcore első virágkorárat leginkább reprezentáló stílus, mely elsősorban a Thunderdome válogatáslemezek révén lett világszerte ismert. A hardcore legelemibb, nyers és csiszolatlan formája, ami aztán hosszú évekre határozta meg a trendeket, alapjaiban változtatva meg az elektronikus zenékről addig kialakult képet. Karakteres, torzított lábdobok, éles cinek és a TR-909 jellegzetes pergődobja és tapsja tették mindenki számára azonnal felismerhetővé. Hollandiában mind a mai napig rendkívül népszerű, rendszeresek az Early Rave partyk, és majd' minden nagyobb rendezvényen külön terem gondoskodik arról, hogy a hardcore múltjának eme darabja méltó módon képviselve legyen.
Freeform (Nu Energy, FiNRG; 1999-től napjainkig): Eredetileg trancecore néven kezdte pályafutását ez az angliai happy hardcore mutáció, melyet aztán DJ Sharkey-nak köszönhetően freeform-ra kereszteltek át, mivel Hollandiában is ugyanebben az időben kezdte el bontogatni a szárnyát egy szintén trancecore névre hallgató, azonban hangzásában teljesen más stílus. Míg ez utóbbi inkább tekinthető egy sötétebb tónusú goa trance+hardcore hibridnek, addig a freeform inkább klasszikus eurotrance elemekből építkezik. A sors ironiája, hogy pár évre rá a holland trancecore szinte teljesen kihalt, azonban a goa trance-es hangzás fennmaradt, s a 2002 óta jelenlévő finn freeform jellegzetességévé vált.
Frenchcore (199x-től napjainkig): Elsődlegesen a francia hardcore-t értjük alatta, de nem csak kizárólag azt, mivel egyedi hangzása révén egy külön stílusnak számít. Nem minden francia DJ játszik frenchcore-t, de nem is csak franciák írhatnak ilyet. Ez egy speciális stílus, ami kilencvenes évek közepe táján született meg a francia Manu le Malin és Laurent Hô irányítása alatt.
Happy Hardcore (1994-1998): Ahogy a hardcore napról napra egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, úgy nőtt meg az igény egy médiabarát verzióra is, hiszen az erőszakos hangvétel, a torz dobok és az ekszplicit szövegek nem voltak alkalmasak arra, hogy országos rádiókban és zenetévékben leadhatóak legyenek. Ezért a torzdobokat hamarosan felváltották a kopogós TR-909-ek, a női vokálok és az életvidám dalszövegek. Megszületett a happy hardcore. Mindezen változtatások ellenére a holland happy hardcore-nak sikerült megőriznie az autentikus, hardcore-ra jellemző hangzását, míg a helytelenül rave néven elhíresült német, és a leginkább jungle-re hajazó angol változatoknak nem. 1995-től a 1997-es house-láz elterjedéséig Európa legdominánsabb elektronikus zenei irányzata volt.
Azonban amint a média figyelme a house-ra irányult, a happy hardcore úgymond kiment a divatból, a rá épülő, főként haszonszerzés céljáből alakult kiadók és előadóik mind profilt váltottak. A korábban igazi hardcore-t játszó DJ-k és producerek csak kis százaléka tért vissza az undergroundba, hogy folytassa hardcore-os pályafutását.
A happy hardcore népszerűségének elvesztése után csupán Angliában maradt fenn, ahol az ezredfordulón trance-es hangzást kölcsönözve UK hardcore-rá, illetve freeform-má alakult.
Hardstyle (Hard Dance, Hardbass, 1999-től napjainkig): A méltán híres Sensation Black partysorozat fő stílusaként aposztrofált hardstyle speciális elegyét alkotja a hardhouse-nak, hardtrance-nek és a newstyle hardcore-nak, ami az ezredforduló óta évről évre egyre nagyobb népszerűségre tesz szert, javarészt köszönhetően az előbb említett Sensation Black-nek, másrészt pedig annak, hogy a klubboknak újra megnőtt az igény a keményebb hangzású, de könnyen táncolható zenékre. Az első hardstyle bulik 1999. végén, 2000. elején kerültek megrendezésre Hollandiában, amiket nem sokra rá német és olasz partyk követtek. Jó ideig a hardstyle producerek zömét hardcore DJ-k alkották, akik karrierüket megújítandó avanzsáltak át az új stílushoz. A hirtelen jött siker után sokan fel is hagytak a hardcore-ral, hogy tisztán a hardstyle-ra koncentrálhassanak.
Hardtrance (1995-től napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, dallamos trance hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal, mint például úgynevezett „hoover”, amit a Human Resource Dominator című száma tett méltán híressé. Az 1996-1997. közötti időszakban erőteljes happy hardcore hangzás volt rá jellemző, melyet aztán a happy hardcore megszünésével levetközött, és az euro trance irányába való elmozdulásával teljesen elszakadt a hardcore-tól; a keletkezett szakadékot később a hardstyle lett hivatott áthidalni. Tempóját tekintve leginkább 140-145BPM közt mozog.
Hardtechno (1995-töl napjainkig): A kilencvenes évek közepén, Németországban kialakult stílus a korai, monoton techno hangzást vegyítette a hardcore producerek által alkalmazott technikákkal. Kialakulása erőteljesen összeköthető a Schranz alapjaival.
Industrial Hardcore (1991-tól napjainkig): Az industrial hardcore tulajdonképpen egyidős magával a hardcore-ral, egyazon tőröl származnak, azonban az industrial hardcore-ban a techno-ra jellemző stílusjegyek jóval nagyobb százalékban vannak jelen. A francia Laurent Hô, Manu le Malin és a német Marc Acardipane szinte egyidőben, 1993-tól kezdett el kísérletezni a techno és a hardcore különleges kombinációjával, és máig a franciák számítanak az industrial hardcore egyik legjelentősebb képviselőinek.
Hollandiában ezzel szemben csak az ezredforduló környékén, a newstyle helyetti alternatívaként kezdett el kialakulni, hidat teremtve az egyre népszerűbb, modern techno hangzás felé. Ebben az egyik legnagyobb úttörő szerepet DJ Promo-nak tulajdoníthatjuk, aki 2001-ben, Rude Awakening nevű projektjével törölte el végleg a hardcore és a techno között húzódó határvonalat. Saját kiadója, a DJ X-ess-szel közösen alapított The Third Movement máig a holland ipari hardcore fellegvárának számít.
Makina (Bakalao, Poky; 1999-től napjainkig): Spanyol eredetű, UK hardcore alapú, de gyengébb, kopogósabb dobbal rendelkező mutációk, amik csak Spanyolország bizonyos részeire korlátozódnak. A poky az ország középső területeire jellemző, míg a bakalao és a makina inkább a mediterrán partvonalon van jelen. Spanyolország elektronikus zenei kultúrája Európa más országaiban működő klubrendszerrel ellentétben erőteljesen diszkó-orientált, így az underground helyett (ami ilyenformán szinte nincs is) ezeket a stílusokat, illetve a UK hardcore-t, a hardstyle-t és a mainstyle hardcore-t is a szigorú anyagi szempontok alapján működő, monopolizált overground karolta fel.
Mainstream (Mainstyle, Present hardcore; 2003-tól napjainkig): A hardcore számtalan ágazatát egyfajta origóként összefogó központi stílusa, ami hangzását tekintve a legközelebb esik a felszínhez, mellőzi a túlzott szélsőségességet, devianciát, így a külföldi médiában is könnyebben talál visszhangra. A mainstyle elnevezés ugyan csak pár éves múltra tekint vissza, azonban a szerep, amit betölt, a kezdetek óta jelen van. A hardcore az ezredforduló utáni mélyrepüléséből kilábalván egy technikailag jóval érettebb szintre lépett, s ebben a második virágkorában a mainstyle jelentős szerepet játszik.
Mérsékelten gyors, 160-170BPM-es tempó, dobgépek helyett modern (szoft)szintetizátorokon alapuló, gyakran változó, már-már barokkosan túldíszített ritmusszekció jellemzi, melyet gyakran komplex dallamok egészítenek ki.
A legelső mainstyle számok az Enzyme Records és a Traxtorm Records nevű kiadók mögött tevékenykedő producerekhez köthető.
Newstyle (Newschool; 1998-2002): Megtévesztő módon a már 'új'-nak egyeltalán nem nevezhető newstyle a hardcore nagy "hullámvölgyének", az 1998-tól 2002-ig tartó időszakának legreprezentatív képviselője, a korszak mainstyle-ja. A newstyle egy mesterségesen generált és azonban balul elsült megújulási kísérlet eredménye, aminek célja a gyors tempójú zenéktől a lassabb house felé forduló divathullám meglovagolása lett volna. A változó trendeknek megfelelően szakított az addigi jellegzetes és kiforrott hardcore hangzással, az átlagosan 180BPM-es tempót egy jóval lassabb, 140-150BPM-esre cserélték le, a dallamvilágot pedig egy jóval egyszerűbb, az epikus trance-ekre jellemző himnuszosság váltotta fel.
A legelső newstyle szám és vele együtt a newstyle "feltalálójának" címét két holland lemezlovas, The Dark Raver és DJ Vince jegyzi.[5]
Megjelenése és elterjedése jelentős mértékben megosztotta a hallgatótábort, rengetegen fordultak el a hardcore-tól neki „köszönhetően”. 1998-ra a hardcore népszerűsége világszerte jelentős mértékben visszaesett, egyedül Olaszországban tudja megőrizni stabilitását, így rövid időre a hardcore központja ide helyeződött át. Az ezredfordulóra a legtöbb holland partyszervező felhagyott a hardcore-ral, és rengeteg label szűnt meg. A stílus újra felvirágoztatása a Masters of Hardcore nevű partysorozathoz köthető, ami újra többtízezres tömegeket mozgatott meg, s ami rengeteg fiatal tehetségnek biztosított lehetőséget a bizonyításra.
Oldschool (Oldstyle; 1990-1993): A hardcore legelső, úgynevezett nulladik periódusába tartozó, meglehetősen kezdetleges, kiforratlan hangzását értjük alatta. Mai füllel egyeltalán nem tekinthető keménynek, a detroiti techno és a chicagoi acid house keverékeként hangzásának alappilléreit elsősorban a Roland Corporation három, legkultikusabb terméke, a TR-909-es és TR-808-as dobgépe és a TB-303-as bassline szintetizátora adta.
Speedcore (1993-tól napjainkig): Mint ahogy azt a neve is mutatja, a speedcore elsősorban a sebességre helyezi a fő hangsúlyt. Az ütemszáma nagyon széles skálán mozog, a pontos alsó határértéke nem tisztázott, de rendszerint 230BPM felett szoktunk speedcore-ról beszélni, az az alatti, de 190BPM-et meghaladó intervallumra az uptempo kifejezést használják. Konkrét felső határértéke nincs, az első speedcore számok rendszerint 250-255BPM körüliek voltak, ami szorosan összefügg a számítástechnikában használt byte fogalmával, ugyanis az 1 byte-on tárolható legnagyobb szám a 255 (28 - 1). Később a producerek megszabadultak ettől a technikai korláttól, és az ezredfordulóra elterjedtek a 300 és az annál magasabb BPM számú trackek, melyek gyakran elérhetik (és akár meg is haladhatják!) az 1000BPM-et.
A speedcore a dühöt, aggresszivitást és erőszakot jelképező atmoszférájával gyakran támadja, kifigurázza és gúnyolja a „normális” zenék által felállított standardokat, melyek alol rendszerint a lassabb, gabberek által hallgatott „puhányabb” hardcore számok sem képezhetnek kivételt.
Az első autentikus speedcore formációnak a háromtagú, New York-i Disciples of Annihilation-t (röviden D.O.A.) tekintjük, akik 1993-ban alakultak, s egy évre rá kezdték el zenéiket megjelentetni a szintén amerikai illetőségű Industrial Strength Records kiadónál. A speedcore Európán belül elsősorban Németországban és Olaszországban talált táptalajra, míg a tengerentúlon pedig leginkább Kanadában népszerű. (Canadian Speedcore Resistance)
Terror (Terrorcore, Deathcore; 1994-től): A terror elnevezés az 1994-ben alakult frankfurti Kotzaak label (PCP sublabel) születéséhez köthető, ami az akkori hardcore-nál gyorsabb zenék megjelentetését tűzte ki céljául. Gyors tempója miatt sokan keverik a speedcore-ral, azonban míg ez utóbbi elsődlegesen a szélsőségesen gyors tempóra koncentrál, addig a terror-t egyfajta gonosz, rideg, rémisztő atmoszféra különbözteti meg tőle, ami a kor híres, horrorfilmes zeneszerzői által kikísérletezett ijesztő hangzáson alapul. A stílust legemblematikusabban képviselő CD-sorozat a Terrordrome volt, melynek utolsó, tizedik része 1997-ben jelent meg. A sorozat első négy darabja a holland Mokum Records gondozásában jelent meg, 1995-től azonban a német Control-hoz került, s innentől nyerte el végső, egyedi hangzását.
Trancecore (1999-2003): Sok más alstílushoz hasonlóan a trancecore is a dallamvilág megújításának céljával jött létre, azonban az angliai freeform-mal ellentétben megtévesztő módon nem a klasszikus trance forrás inspirálta, hanem inkább a goa trance komplex felharmónikusait kombinálja a hardcore kidolgozott, torzdobos ritmusszekciójával. Sajnos hosszútávon nem bizonyult életképesnek, a goa trance-es hangzás azonban később ugyanúgy megjelent a finn freeform-ban is.
UK Hardcore (1992-től napjainkig): Az angol hardcore a breakbeat komplex világának feltérképezése közben alakult ki, olyan előadók közreműködésével, mint a Prodigy, Hyper-On Experience, DJ Jonny B és a Sonz of a Loop Era, ami később a jungle-ben, illetve annak folyományaként a drum&bass-ben teljesedett ki, mivel az UK hardcore-t nem sokkal később magával ragadta a happy hardcore-láz. Fontos megjegyezni, hogy a UK hardcore alatt ebből kifolyólag az angol happy hardcore vonal evolúcióját értjük csupán, nem pedig általánosan az Egyesült Királyságból származó összhardcore-irányzatokat. A UK hardcore az európai happy hardcore hanyatlása után Nagy-Britanniában maradt fenn, illetve a tengerentúlon lelt új hallgatóságra. A stílus jeles képviselői a szigetországon kívül főként Ausztráliában, Kanadában, Japánban és az Egyesült Államokban lépnek fel.
A XX. század végére több más dallamos és vidám hangvételű tánczenéből merített, s végleg magamögött hagyta a kilencvenes évek happy hardcore imázsát. Ezt követően új producerek csatlakoztak a stílushoz, akik mind magukkal hozták egyediségüket, így manapság a UK hardcore-on belül is már többféle irányzatot különböztetünk meg. Elterjedt egy kicsit kommerszebb, klubosabb változat, ami leginkább vonzza a laikus tömegeket, ezen kívül van egy egyre experimentálisabb, talán kevésbé "szép", de annál agyamentebb vonulat, és nem utolsósorban számtalan label képviseli a klasszikus és zeneileg színvonalas UK hardcore hangzást, amely hű maradt a stílus eredeti feelingjéhez.
A UK hardcore az utóbbi időkben nem csekély szimbiózist mutatott a freeformmal, a két stílus mutációja nagy sikereket aratott.
Gabbergrind (2000-től napjainkig): Viszonylag új keletű irányzat. A "speedcore" és egy extrém metal stílus, az úgynevezett "grindcore" keveréke. A gabbergrind előadóknál beszélhetünk kisebb zenekarokról is, mert némelyek kiegészülnek kísérő zenészekkel vagy énekessel is. De létezik komplett zenekar is, ilyen pl. a Tourette Syndrom. Néhány előadó: Maruosa, Tourette Syndrom, Cunt Blasting, Necrophilius Coprophagus, Realicide, Vomitus Coitus, The Berzerker,
Válasz idézéssel
2009-07-27, 22:50
Üzenet: #2
RE: Hardcore
Hárdkór. Nem minden alfaját kedvelem, de mégis a szívemhez közel áll Smile.
Válasz idézéssel
2009-07-27, 22:52
Üzenet: #3
RE: Hardcore
én sem mindet, van közte ami már nagyon "nem okés" számomra . Heart Big Grin Wink
Válasz idézéssel
2009-12-26, 17:15
Üzenet: #4
RE: Hardcore
ott a pont: hardstyleBig Grin
Válasz idézéssel
2009-12-26, 23:51
Üzenet: #5
RE: Hardcore
Ejj ez korrekt ismertető , de kicsit külön tehetnéd a stílusokat csak hogy könnyebb legyen olvasni .

Két dolognál csillant fel a szemem , Freeform és Mokum REC Big Grin
Megvan az össezs Mokum album eredetiben Tongue

Freeform :

Válasz idézéssel
2009-12-27, 13:08
Üzenet: #6
RE: Hardcore
Ezen post megírása óta én is megismerkedtem a freeformmal. És tetszik Smile.
Válasz idézéssel
2009-12-27, 18:17
Üzenet: #7
RE: Hardcore
eljen az uj stilus, klasszikgoa 170bpm-enSmile
Válasz idézéssel
2009-12-27, 18:21
Üzenet: #8
RE: Hardcore
ez a freeform klasszikus goa?Huh

ehhez a stylehoz kicsit hülye vok magyarázd el nekemTongue
Válasz idézéssel
2009-12-27, 18:23
Üzenet: #9
RE: Hardcore


Ez meg mi a pénisz?Big Grin
Ilyet még nem láttam.
Válasz idézéssel
2009-12-27, 18:28 (Üzenet szerkesztésének időpontja: 2010-02-11 - 17:15. Szerkesztette: pukiface.)
Üzenet: #10
RE: Hardcore
hat halgass meg regebbi klasszikgoat, mondjuk par topikkal lejjebb, es kepzeld el 170bpm-en ez pont az a klasszikfullon hangulat, az a "sohavegesincs" zene csak legalabb 30bpm-el gyorsabban
ezt az egeszet a fent belinkelt (freeform harcore) videobol kovetkeztettem, semmi mast nem hallgattam meg

szerk laccas.: freeform Smile
Válasz idézéssel
Új válasz 


Fórumra ugrás:

KapcsolatFL Studio HungaryVissza a lap tetejéreVissza a tartalomhozMobile VersionRSS Hírforrás